Csalóka időjárás és ültetés

Be akar csapni minket az időjárás. A nyár melege mellett már az ősz fényei cirógatnak a tanteremben. A napfényben úszó ablakok előtti asztalon virágföld, cserepek és virágpalánták. Gábor bácsi segítségével itt ma virágültetés lesz! :-) A gyerekek izgalomban; mindenkinek saját virága lesz, nevekkel felcímkézett cserépben! A nyári pihenéstől friss gyermekfejekben vadul cikáznak a gondolatok, indul a vetélkedés: „Az én virágom lesz a legszebb!”, „Én majd anyától kérek valami jó cuccot, hogy nekem legyen a legnagyobb virágom!”, „Minden nap figyelek rá, és megöntözöm!”, „Ha majd szülői lesz, anya is meglátja milyen szépre nevelgettem!”. A cserépben igazodnak a virágok, tömörödik a föld a gyerek-és tanárkezek alatt. Egyként drukkol pedagógus és diák a zöldbe boruló ablakpárkányért, a virágos tanteremért. A nagy munka közben Gábor bácsi néha földtől fekete kezével mutogat, és közben magyaráz. „A gyökér egésze a földben legyen!”, „Ne hagyjatok levegős részt, mert akkor elpusztul a növény!”, „Tessék rendesen a töve mellé tömködni a földet!”, „Igyekezzetek alaposan beöntözni, hogy a földet a gyökerek közé mossa a víz!”.  A cserepek sokasodnak, és mint a katonák, sorba rendeződnek az ablakpárkányon. A növénykék csendben bólogatnak a gyerekek zsivalya mellett, mintha közben azt is suttognák: „Legyetek jó gazdáink, vigyázzatok ránk, és gondoskodjatok rólunk!”

Biztosan teljesülnek az efféle kívánságok, mert a gyerekek és a pedagógusok mosolyognak a munka végeztével, és gyönyörködve nézik a kizöldült ablakpárkányt. Mindenki telve ígérettel, izgalommal, és örömmel a jól elvégzett feladat láttán.